Az ultra terepfutók közössége élvezi, ha váratlan körülményekkel kell megküzdenie, de a koronavírus-járvány soha nem tapasztalt kihívásokat sodort elé. Mivel a 2020-as versenynaptár szétesett, a versenyeket leállították, ez a gyorsan fejlődő sportág is azért küzd, hogy újrainduljon. 

Az ultrafutók megismerkednek a fájdalom barlangjával. Egy reménytelen hellyel, ahova még a profi versenyzők is leereszkednek a válság idején, ez a mélység sötétje, a mentális és fizikai állapot, amikor a közmondásbeli falnak ütköznek, amikor az emberi test üresen fut, az energiatartalékok elfogynak, és fájdalmasan lüktet minden porcikájuk, eljutva addig a pontig, ahonnan már lehetetlennek tűnik továbblépni. 

A fájdalombarlang tökéletesen leírja azt az állapotot, amelyben most sok sportág találja magát. A legnépszerűbbektől a peremvidéken lévőkig, a koronavírus minden sportot önkéntes visszahúzódásra kényszerített, arra ösztönözve az események szervezőit, hogy erőt gyűjtsenek a felépülésre és sértetlenül kerüljenek ki életük legmélyebb és legreménytelenebb gödréből. 

Az ultra terepfutás is kómában van március óta. Az eseményeket ugyanúgy törölték világszerte, ahogy a többi sportágban, pedig máskor zsúfolt nyár várt a profikra. A legendás amerikai terepversenyek, mint a Hardrock, Leadville vagy Western States 100 mérföldes viadalok az idén nincsenek, az Ultra-Trail World Tour (UTWT) és a Skyrunner World Series, két rangos terepfutó sorozat, szintén megszakadt. 

Túlélési üzemmód

A járványnak áldozatul esett rangos európai események közül a legjelentősebb az évente megrendezésre kerülő Ultra-Trail du Mont-Blanc (UTMB), ami augusztus 24. és 31. között lett volna. A „terepfutás Super Bowl”-jának nevezett viadal fontosságát jól példázza, hogy a profi versenyzők hónapokkal, sőt, talán évekkel az esemény előtt bekarikázzák az időpontot a naptárukban, és a futással foglalkozó cégek e köré szervezik éves kampányaikat.

Az először 2003-ban megrendezésre került UTMB a világ legnagyobb ultra terepfutó versenyévé nőtte ki magát, egy igazi fesztivál, amely hét, különböző távú versenyt ölel fel, több ezer résztvevővel és hatalmas közönséggel. Az esemény, amelyet a profi mezőny egyre erősödő színvonala határoz meg, a francia Alpokban található Chamonix-ból indul és oda érkezik, a legerősebb és legnépesebb mezőnyű ultra terepfutó viadalok között tartják számom.

Mindent elmond, hogy 111 nemzet 10.000 futója regisztrált az idei eseményre, és 100.000 látogatót vártak a hét során, de aztán jött a Covid-19. Az egészségügyi helyzet és az utazási tilalmak megrengették az eseményt, amelynek legjelentősebb futama, az elképesztő 171 km-es verseny 18 tartományt szel át három országban (Franciaország, Olaszország, Svájc). 

„Be kell tartanunk az egészségügyi előírásokat, hogy ne mi legyünk egy újabb járvány kitörésének az okozói” – magyarázza Catherine Poletti, társalapítója és férjével, Michellel együtt az UTMB igazgatója. „A társadalmi távolságtartás ellentétben áll az ultra futás szellemiségével. A szabályok bevezetése nem csak költséges volt, de elég kevés embernek tetszett.”

“Az utltafutás Super Bowl-ja” az UTMB Mont Blanc a világ egyik legnagyobb és legsikeresbb ultra trail versenye

Az UTMB Mont-Blanc minden évben 13 millió eurót generál a helyi gazdaságnak a szállásfoglalásokból és a látogatók költéseiből. Poletti szerint, bár augusztus végén néhányan eljönnek a térségbe, mint például a tavalyi férfi bajnok Pau Capell, aki mindenképpen lefutja a 2020-as távot, a versenyhétvége alatti turizmus 80 százalékkal csökken a tavalyi év hasonló időszakához képest. Ez a csökkenés keményen érinti a helyi vállalkozásokat, hiszen a térség gazdasága 95%-ban a turizmusra épül. 

„Az UTMB törlése vitathatatlanul nagy csapás az ultra terepfutás számára” – mondja Simon Freeman, a Like The Wind futómagazin szerkesztője, a londoni startup, a Freestak ügyvezetője, amely összekapcsolja a cégeket a sportolókkal és tartalomgyártókkal a kitartásra épülő sportágakban. 

„A legközvetlenebb hatása magára az UTMB-re lesz, és utána a vállalkozásokra, különösen az éttermekre és szállodákra, Chamonix-ban és az útvonal melletti településeken. Chamonix egész nyáron forgalmas, de az UTMB hete a csúcspont a látogatók szemében.” 

A szervezők számára a lemondásnak is komoly költségvonzata van. A jegybevételek és médiajogok hiányában még a legjelentősebb ultra versenyek is a résztvevők nevezési díjából, a helyi kormányzatok támogatásából és a kereskedelmi partnerekből tartják fenn magukat. Az UTMB esetében a bevétel több mint fele a nevezési díjból származik, a költségvetés egyötödét fedezi a 18 tartomány önkormányzata.  

Amikor a múlt hónapban bejelentették a verseny elmaradását, a szervezők elmondták, hogy 10.000 futó nevezett, akiknek a nevezési díj 55%-t visszaadják, továbbá lehetőséget kapnak arra, hogy részt vehessenek ugyanezen eseményen 2021-ben, 2022-ben vagy 2023-ban. A döntés előtt tartottak egy gyors közvélemény-kutatást, amelyen a versenyzők 60 százaléka a törlés mellett volt. Ez a lépés hatással volt továbbá 500 szolgáltatóra és nem kevesebb mint 60 partnercégre, köztük a névadó szponzor Columbia Sportswearre is.

Poletti szerint az UTMB által megtartott összeg biztosítja a szervezetnek, amely 15 főállású alkalmazottat foglalkoztat és az eseményen 2.300 önkéntes segíti a munkáját, hogy a következő évig folytassa a működését. Azért döntöttek így, mert a szervezők költségvetésének 45%-át papíron már elköltötték, a beszállítók pénzügyi követeléseit ki kell elégíteni. 

„2010-ben sokba került a verseny, jó néhány év kellett, hogy túllendüljünk a rajta” – tette hozzá Poletti felidézve az egy évtizeddel ezelőtti viadalt, amikor a zord időjárás miatt meg kellett szakítani a versenyt. „Az UTMB Group egy kisvállalkozás, amelynek a Covid-19 miatt is nehézségekkel kell szembenéznie. Vissza kellett tartanunk a nevezési díjak 45%-át, ha túl akarjuk élni.”  

Forró nyomon

Poletti szavait visszhangozzák az ultra terepfutó világban. Sokak számára a sportág vonzereje éppen a közösségi élményben, az amatőrizmus egyedi szellemiségében rejlik, még ha a nagyobb szervezők, mint az UTMB Group is, amely mostanra öt nemzetközi verseny tulajdonosa és részesedése van az UTWT-ben, egyre professzionálisabban működnek.  

A rangos maratonikkal szemben, amelyek jelentős pénzdíjat és az élversenyzőknek fellépti díjat ajánlanak, az ultra versenyeknél csekély vagy egyáltalán nincs pénzdíj. 2018-ig nem kapott pénzdíjat az UTMB győztese, ma 2.000 euró a férfi és a női győztes jutalma. Még a coloradói Run Rabbit Run ultra verseny is, amely állítólag a leggazdagabb a sportágban, csak 15.000 dollárt kínál a győzteseknek. 

Mivel a győztesnek nem jár pénzjutalom, vagy csak nagyon kevés, a legtöbb ultra futónak van civil munkája, és a szponzori bevételekből tudja fedezni az edzéseit és versenyeit. A cégeknek végzett promóciós feladatok jelentik a megélhetést, ezért a legjobbak, ahogy a népszerűbb sportágakban versenyzők is, sokkal aktívabbak lettek az online felületeken azóta, hogy a járvány miatt leállt a sportélet. Sokan proaktívan edzésvideókat tettek közzé, jótékonysági gyűjtésekben vagy virtuális versenyeken vállaltak szerepet, esetleg otthoni kihívásokat találtak ki a saját örömükre. 

Néhány ilyen kihívás eléggé abszurd volt. Áprilisban például a dél-afrikai ultra futó, Ryan Sandes, aki olyan cégeket képvisel, mint a Salomon és a Red Bull, 100 mérföldet tett meg egy 110 méteres körpályán Fokvárosban. Ugyanebben a hónapban az amerikai Mike Wardian győzött a Quarantine Backyard Ultra versenyen, „az utolsó, aki állva marad, nyer” típusú viadalon, amelyen 55 ország 2.300 futója próbált megtenni 4.167 mérföldet minden órában, miközben Zoomon összeköttetésben voltak egymással. Wardiannak a győzelemhez 63 órára és 262 megtett mérföldre volt szüksége. 

A digitális média a cégeknek is jó lehetőséget teremtett arra, hogy újfajta és kreatív módon maradjanak kapcsolatban a futásért rajongókkal. Bár a hagyományos hirdetési útvonalak eltűntek ezekben a hetekben, a sportolók marketingértéke nem, és néhány társaságnak van oka az optimizmusra a válság közepette is. 

„Érdekes látni, ahogy a cégek a versenyek törlésére reagálnak, és nem csak az UTMB” – mondja Freeman. Egyesek nagyon jól alkalmazkodnak, és a közösségi felületeken, a sajtóban és nagyköveteken keresztül beszélgetnek a futókkal. Természetesen az értékesítés visszaesett, de azt gondolom, hogy azon cégek, amelyek most komoly erőfeszítéseket tesznek, sokkal erősebben térhetnek vissza, amikor újra lesznek versenyek és a futók ismét pályára lépnek.” 

Az amerikai Mike Wardian 262 mérföldett futott 63 óra alatt, amivel megnyerte a Quarantine Backyard Ultra versenyt, „az utolsó, aki állva marad, nyer” viadalon, amelyre több ezren regisztráltak Zoomon keresztül. (Photo by Matt McClain/The Washington Post via Getty Images)

Feltörekvőben

A Covid-19 kitörése előtt a hosszútávfutás vitathatatlanul felemelkedőben volt. Az OC Sport marketing és rendezvényszervező cég szerint, amely 2017-ben összeállt Poletti cégével, az Autour du Mont-Blanc-nal, és létrehozta az UTMB Internationalt Európán túl is fejlesztve az UTMB brandet, jelenleg 4.300 ultra versenyt regisztrál a Nemzetközi Terepfutó Szövetség (ITRA), és a becslések szerint 10.000 esemény van világszerte. Az előrelépés egyértelműen a fejlődő piacoknak köszönhető, mint Dél-Amerika és Ázsia, egyedül Kínában több mint 1.500 terepfutó eseményt szerveznek évente. 

A legutóbbi adatok szerint a futás népszerűsége általánosságban is nőtt a karantén alatt, Néhány kereskedő visszajelzései alapján a tréning- és fitnessruhák eladása rekordot döntött. Az aktivitást nyomon követő applikáció, a Strava használata is nagyon megugrott sok országban, az emberek keresték a lehetőségét, hogy fittek és egészségesek maradjanak. 

Tom Evans, a britek legjobb ultra futója különösen aktív volt az online felületeken a járvány idején, Tom képviseli az Adidas Terrex-et, a Red Bullt és a Garmint. Miután februárban megnyerte az új-zélandi Tarawera Ultramarathont, Evans azt tervezte, hogy idén részt vesz a Transvulcania Ultramarathonon a Kanári-szigeteken és az UTMB Mont-Blancon, de mindkét versenyt törölték, így átalakította az edzéstervét, és rövidebb utcai versenyekre készül, mint például a jövő áprilisi London Marathon, és ha sikerül kvalifikálnia, akkor a tokiói olimpia.  

A versenyek hiányában Evans más projektekre is szakított időt, mint a világ első virtuális Three Peaks Challenge-e, mely során feljutott Skócia, Anglia és Wales legmagasabb pontjára egy futópadon mindössze 4 és fél órán belül. Emellett indított egy Youtube-csatornát is, és sokkal szorosabb kapcsolatot alakított ki a szponzoraival a tartalomgyártás és termékfejlesztés terén. 

„Ami a partneri megállapodásaimat illeti… nos, az első randin nem alszom együtt velük” – nevet Evans, akit az Areté, egy londoni székhelyű sportmenedzsment cég képvisel. „Hosszú ideig tart, mire partneri kapcsolatra lépünk, elnézést a francia tudásomért, mert ha beüt a krach, szeretnéd, hogy támogassanak. Jó példa erre a Covid-19. Sok sztorit hallani, hogy cégek leállították a szerződést és nem fizetnek, ez nem a sportolók hibája. A cég, amellyel én kapcsolatba léptem, úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna.” 

„Anyagilag megvisel ez az év, de a járvány arra is jó volt, hogy a cégek időt kapjanak az alapok átgondolására. Épp benne vagyunk egy folyamatban, cipőt tervezünk az Adidas Terrexszel, ami fantasztikus. Izgalmas időszakot élünk. Ha küldenek egy cipőt, és az használhatatlan, nem baj, mert csak edzések vannak.” 

Szponzorai támogatásának köszönhetően Evans azt mondja, hogy a járvány alatt is teljes időben tudta az edzéseit végezni. A szponzori megállapodása alapján 40% garantált, 60% teljesítmény alapú, beleértve a beszédeket, közösségi média posztokat és egyéb kötelezettségeket. Evans nagyra értékeli, hogy azon kevés ultra futók egyike, akinek nem kell más állás után néznie, mert elég pénzt tud összeszedni a futásból. 

„Nagyon sok olyan kiváló versenyző van, akik innen-onnan összekaparnak némi pénzt, de főállású munkát kell vállalniuk, mert ilyen ez a sportág” – mondja. 

Tom Evans befejezi a világ első virtuális Three Peaks Challenge-jét.// Tom Evans / Red Bull Content Pool //

Növekvő fájdalmak

Hiába a fejlődés, az ultra futás még messze van attól, hogy elitsportolói számára megfelelő megélhetést nyújthasson. Az elmúlt években egyértelműen javult a helyzet, de most válaszút elé került a sportág, ott áll az amatőrizmus annyira szeretett kultúrája és a fejlődésre való elszánt törekvés között. 

Egyfajta feszültség generálódott a sportágban: egyrészt vannak az egyszerűség hívei, akik meg akarják őrizni az ultra futás natúr, természetes mivoltát, míg a másik oldal, mint Evans, hisznek abban, hogy befektetők segítségével sokkal professzionálisabb, komolyabb teljesítményt nyújtó, szervezettebb és a versenyzőinek magasabb életszínvonalat biztosító sportággá válhatna. 

Ezt a nézetet osztják más élversenyzők is. A saját karrierjük és pénzkereseti lehetőségük érdekében a nagynevek közül néhányan arról beszélnek, hogy jöjjön létre egy képviseleti szervezet, amely nagyobb befolyással ruházná fel őket, amikor az események szervezőivel alkudoznak. Evans szerint ezek a beszélgetések, a Covid-19 járvány tükrében még sürgetőbbé váltak. 

Azt gondolom, a terepfutás ott van most, ahol az Ironman volt 5-10 évvel ezelőtt.

„Úgy gondolom, az ultra futás nagyon másképp fog kinézni, már ami a versenyzési struktúrát illeti, a következő néhány évben” – mondja. „Az egyik nagy probléma ezzel a sportággal, hogy nincs egyetlen olyan verseny, amin a világ legjobbjai mind ott lennének, mert annyira más minden verseny. Az, aki megnyer egy 100 km-es sík terepű viadalt, nem biztos, hogy ugyanúgy megnyerne egy 100 mérföldes hegyi versenyt, és vice versa.” 

Az egyenetlen út gátja lehet a fejlődésnek. Hiába az elmúlt évek növekvése, a terepfutás továbbra is megosztott, sok különálló eseményt szerveznek kis, független szervezők és helyi márkák, mint az Asics, Salomon vagy The North Face. Bár vannak jelek arra, hogy változás kezdődik, erőfeszítések a sportág professzionálissá tevésére, egy formálisabb, összetartóbb versenystruktúra formálódására, az UTMB-vel, amit Evans a terepfutás Ironmanjének nevez. Az UTMB Group megtette a kezdeti lépéseket, hogy a sportág első igazi fellegvárává váljon. 

A terepfutás az utóbbi években sokat fejlődött, de kevés sportoló számára tud megfelelő megélhetést biztosítani.

Az Ironmanhez, de még inkább az Amaury Sport Organisationhöz (ASO) hasonlóan, amely a Tour de France sikerére és történelmére alapozva bővíti kerékpáros portfólióját külföldön is, az UTMB Group is elindult az úton, hogy minél nagyobb részt szakítson ki magának a terepfutás piacán, például továbbértékesítette az UTMB brandet omani, kínai, thaiföldi és spanyol versenyszervezőknek. Az alapítói ott voltak az ITRA megalakulásánál 2013-ban, amit egyesek a sportág feletti nagyobb kontrol gyakorlására tett kísérletnek tartanak. 

Bármi legyen is a motiváció, a terepfutás jövője, különösen a Covid-19 miatti bizonytalanságból fakadóan, nem világos. Mivel azonban a sportág a világ egyik leggyorsabban fejlődő szabadtéri tevékenységei közé tartozik, a befektetési lehetőségeket és a továbbfejlődést egyértelműen ki kell aknázni. Evans szerint legalábbis az élversenyzők nagyon örülnének, ha további pénzek áramlanának a sportágba. 

„Azt gondolom, a terepfutás ott van most, ahol az Ironman volt 5-10 évvel ezelőtt. A versenyrendezők ugyanazt próbálják megvalósítani, de az UTMB vagy 15 évvel mindenki más előtt jár. Véleményem szerint ezeknek a márkáknak és társaságoknak nem arra kellene törekedniük, hogy egymással versenyezzenek, hanem egyesíteni kellene az erejüket, és egy külső befektető nagyon jól jönne.” 

„Akkor jobb versenyzők mennének a jobb versenyekre. És ez további fejlődéshez vezetne a sportágon belül, nem csak profi szinten, de az amatőrök között is. Sokkal izgalmasabb lenne nézni, és igazságosabb is lenne.” 

„Csodálatos lenne, ha ez megtörténne. Azt hiszem, még mindig gyerekcipőben jár ez a sportág, de talán 5-10 éven belül megtörténhet a változás, és az lenne az igazi fordulópont a sport számára, abszolút jó értelemben.”