A megállapodás miatt a sporttelevízió nem tudta az ESPN+ és Disney+ csatornáira terelni a nézőket.

Nem valószínű, hogy megismétlődik az a sikeres együttműködés, amellyel a The Last Dance berobbant a Netflixre, állítja Libby Geist, az ESPN Films alelnöke és gyártási igazgatója. 

A 10 részes sorozat, amely Michael Jordan bajnokságot hozó utolsó szezonját követte végig az 1997-98-as idényben domináló Chicago Bullsszal, az Egyesült Államokban kivételes televíziós nézettséget hozott a Disney tulajdonában lévő ESPN-en, míg a globális on-demand jogokat a Netflix szerezte meg. A megállapodás még azelőtt született, hogy a Disney elindította volna OTT-szolgáltatását a Disney+-t és az ESPN+-t, így nem tudta ezekre a platformokra terelni a nézőket a műsor sugárzása után. 

„Nem hiszem, hogy a közeljövőben ismét együttműködünk, már csak azért sem, mert mindkettőnknek megvan a magunk üzlete, amit támogatnunk kell” – mondta Geist a Vezetők a Sportban online fórumon. „Egy újabb különleges projektnek kellene jönnie ahhoz, hogy újra ilyet csináljunk. A munkafolyamat és a brandek erejének maximalizálása szempontjából azonban nagyszerű volt ez az együttműködés a The Last Dance számára, nagyon elégedettek vagyunk az eredménnyel.”

A The Last Dance első nyolc epizódja az ESPN-en 5.6 millió nézőt hozott, számolt be a Nielsen. A Parrot Analytics adatai alapján, amely a közösségi média aktivitásokat és a kalózkodást veszi számba, elmondhatjuk, hogy áprilisban ez volt a legkeresettebb műsor a világon bármely műfajt tekintve. A Netflix nem publikálta a nézettségi adatait. 

„Nem osztották meg velünk a számaikat” – erősítette meg Geist. „Általában csendben maradnak e téren. Tudom, hogy jól működött, elégedettek az amerikai bemutatóval, ami aztán globálisan is folytatódott a platformjaikon. Szorosan együtt tudtunk dolgozni, a PR és a marketing kéz a kézben haladt előre. Remek volt a közös munka.”

A The Last Dance „500 órányi 97/98-as felvételen” alapszik, amely már-már legendának számított az ESPN irodájában, valamint egy „legalább 80-100 embert kitevő listán”, akikkel Jason Hehir igazgató akart interjút készíteni Jordannel együtt. Az alapanyag mennyisége miatt már az elején bejelentették, hogy 10 részes lesz a sorozat. Az ESPN és a Netflix azonban gyors döntést hozott, amikor az idei NBA-nagydöntő kora nyári rajtjáról előrehozta a megjelenés dátumát, miután március közepén beszüntették a sporteseményeket. 

Mindez azt jelentette, hogy Hehir és a gyártó csapat több tagja otthonról fejezték be a műsor vágását a sugárzás előtti napokban.

„Az OJ: Made in America című filmünknél néhány évvel ezelőtt öt éjszaka alatt hoztunk össze öt részt” – mesélte Geist, aki mint legfőbb producer a forgalmazást és a marketinget is felügyelte. „Akkor a 2016-os nagydöntő előtti estére tettük a sugárzást, és nagyszerűen működött. Hatalmas nézettséget tudtunk elérni. Az előeste mindig nagyon jól megy a sportban. Most is arra számítottunk, hogy jó lesz ez az időzítés, különösen ennek a sztorinak. Ezt lőttük be. A gyártási terv nem sokat változott. Az utolsó percig dolgoztunk. Mostanában akartuk terjeszteni vagy az elmúlt hetekben. Nem számítottunk rá, hogy ekkora fordulat lesz, és ilyen gyorsan kell összehozni a sugárzást.”

Nem az ESPN és a Netflix voltak az egyedüli fontos partnerek a gyártás során. „Az NBA rendkívül támogató volt” – mondta Geist. „Ők tudják, mekkora ikon Michael, az egész csapat egy dinasztia, amely része a sorozat történelmének.”

A Michael Tollin vezette Mandalay Sports Media is segített a gyártásban, de Jordan Jump23 nevű produkciós cége, valamint az igény, hogy olyan partnerek legyenek, mint a Nike és annak a Jordan brandje, hozták meg a valódi médiaérdeklődést.

Jordan imázsát nagyon óvatosan kezelték az elmúlt évtizedekben, Geist bevallotta, hogy a stáb „vett egy mély lélegzetet, amikor jöttek a megjegyzések”, de ragaszkodott hozzá, hogy nem volt szerkesztői cenzúra a sorozatnál, amelyben szó van a szerencsejátékról, a politikai aktivitás hiányáról és az édesapja, James 1993-as meggyilkolásáról.

„Nagyszerű élmény volt, igazi csapatmunka. Nem igaz, hogy minden kreatív döntésben egyetértettünk, sőt” – mondta. „De a viták többsége inkább a zenére vonatkozott, apró részletekre, és nem arra, hogy „ezt nem mondhatjuk” vagy „azt nem mondhatjuk”.”

Geist, aki már 130 sportdokumentumfilm létrejöttében tevékenykedett, elmondta, fantasztikus a reakció, a gyártó csapat is élvezi végigböngészni a közösségi médiában érkező kommenteket, miután a közös vetítést és ünneplést törölni kellett. 

„Igazán érdekes feladat volt számunkra értéket hozni az ESPN és a Disney számára, valami pozitívumot, amiről beszélhetnek” – mondta. „A nézettségi adatok természetesen elképesztőek, váratlanul magasak. Hatalmas mennyiségű munkát fektettünk a projektbe, miközben körülöttünk zajlott a kőkemény valóság, ám mégis örömteli érzés látni a végeredményt.”